Töltött cukkini – „lájtosan”

Egy olyan alapanyag, mint a cukkini, sokféleképpen elkészíthető, mivel nincsen különösebben markáns íze, ezért a fűszereken, tölteléken múlik, milyen lesz a végeredmény. A képen látható változat így készült: Hozzávalók: 1 nagy cukkini kb. 60 dkg darált hús (vegyesen marha- és sovány sertéshúsból) 1 tojás 1 kisebb fej vöröshagyma 5-6 gerezd fokhagyma (ha valaki nem rajong érte, annyira, mint mi, akkor kevesebb is elég), só, bors, fűszerpaprika tejföl reszelt sajt Az elkészítés pofon egyszerű.  A (szomszédtól kapott hatalmas 😊) cukkinit hosszában félbe vágjuk és a magokat kivájjuk, esetleg valamennyit a húsából is. A darált húsból, az apróra vágott hagymákból és a tojásból erősen fűszerezett fasírt alapot gyúrunk, majd bele rendezzük a cukkinibe. A képeken látható változatnál a kivájt cukkini húsából is került vissza bele. Ennek a tetejére tejföl és reszelt sajt került. Természetesen ezek lehetnek laktózmentesek, vagy soványak, zsírosak – kinek mire van szüksége. Mivel a husi nyers, fontos, hogy együtt melegedjen a sütővel, így egyenletesen fog átsülni. Kb. 200 °C-ra melegítve, addig sütjük, amíg szépen megpirul. Tipp: Ha került a cukkini alá sütőpapír vagy alufólia, könnyebb a végén elbánni vele. Ugyanis a cukkininek magas a víztartalma, a sajt és a tejföl pedig némi zsiradékot ereszt ki a hő hatására. Így könnyebb lesz a végén elmosogatni. 😉 Jó étvágyat hozzá!

sense, question, anatomy-2326348.jpg

Örökölt tulajdonság?

[wpseo_breadcrumb] Amikor egy nő babát vár, megváltozik az ízlése, a szokásában valami, ez nem újdonság már. Elfogadott tény. A szervátültetésnél is igen gyakori jelenség ez, bár hazánkban nem, hogy nem elfogadott, de még szakirodalomban se nagyon említik. Pedig jelen van. Néha olyan mértékű, hogy a páciens felteszi a fenti kérdést – ki vagyok én? Alapvetően a saját tapasztalatomról tudok nyilatkozni, de szívesen veszem, ha írtok nekem ilyen élményekről. Amikor már készültem hazafele a klinikáról az átültetés után, a férjem kérdezte, mit készítsen, és legnagyobb meglepetésünkre az egyben sült sertés comb volt a válaszom. Láttam magam előtt, éreztem az illatát és ízét, ahogy kimondtam. Pedig előtte 30 évig nem voltam nagy húsevő. Folyton kérdezték, ha vajas (értsd margarinos), vagy vajkrémes kenyeret ettem, hogy miért nem teszek rá valami húst – alias felvágottat. Nem kellett, egyszerűen nem hiányzott. Szerettem én az ízüket akkor is, de minimális mennyiség elég volt. A hajszál vékonyra szeletelt kolbász pont jó volt egy rétegben, nagy ritkán. A rántott húsnak is inkább a bundáját ettem szívesen, nem a húst belőle. Aztán megérkezett Géza – így hívom a vesémet 🙂 – és minden megváltozott. Betudható lenne annak, hogy olyan hibátlan laboreredményeket produkál nekem, amilyenem utoljára a születésemkor lehetett, amikor még előtte nem sokkal anyukám veséje „takarított” bennem is. Viszont úgy gondolom, örökölhettem Gézától valamit. Mert már a kolbász (és más) sem elég hajszálvékony rétegben. De más is változott. A mostanában sokat emlegetett (és megmutatott) fokhagyma is bekerült a látóterembe. Amikor itthon voltam „kényszerpihenőn” az átültetés után, rengeteg fokhagymát ettem. Egészen addig, amíg vissza nem mentem dolgozni. Akkor is csak azért hagytam fel vele, mert hatan voltunk egy kb 30 nm-es irodában. Nem akartam kiszúrni velük, hogy non-stop árasztom magamból a szagát. Én sem szeretem másokon érezni. A harmadik, amit észrevettem – és ez a legfurcsább – hogy kifejezetten megszerettem a nem-fehér pékárukat. Úgy értem bármit, ami nem fehér, vagy félbarna termék. Pedig nagyjából hasonló volt a hozzáállásom, mint a húsipari termékekhez. Fehér, vagy maximum félbarna kenyér és zsemle volt ehető számomra. Erre a változásra egyébként egészen véletlen jöttem rá. Igaz, gyanús lehetett volna, amikor a kilökődésre kapott nagy dózisú szteroid miatt a cukorbetegeknek szánt étrenden voltam, de nem volt az. De nagyon ízlett a korpás (?) zsemle, amit reggel és este kaptam. Annyira, hogy megkérdeztem, honnan szerzik be – sajnos nem tudtam meg. Aztán anyukámnál voltam, aki megkínált egy, részben teljes kiőrlésű lisztből készített, többféle maggal borított zsemlével. Hogy az mennyire jól esett! Azóta is a reggelim, amikor csak tehetem, ilyen magvas zsemléből készítem. Éppen ezért buzdítok arra minden transzplantáltat, hogy kóstoljon meg mindent újra. Hallottam egy kedves ismerőstől olyan változásról is, hogy a korábban „teljesen fekete” öltözékét színesre cserélte, és azóta is piros sportcipőben van, ahányszor csak találkozunk. Neked mi változott a szervátültetéssel? Kérlek, írd meg nekem ide kattintva! Szeretettel várom! Egészséges mindennapokat!

Fokhagyma krémelves

    A fokhagyma csodás dolgokra képes, többek között antimikrobiális hatása van, antioxidáns hatású az allacin tartalmának köszönhetően, nagyon hasznos tehát, ha betegek lennénk. Nagyon sokáig nem ettem – többek között – fokhagymát. Aztán megkaptam ezt a vesémet 2016. szeptember végén, azóta olyan vagyok, mint akit kicserétek. Néha még magamat is meglepem. Amikor hazajöttem, és az átültetés utáni pár hónapban nem mentem sehova, szorgalmasan ettem a fokhagymát – akár szendvics tetejére karikázva egy-két gerezdet. (Le a kalappal a férjem előtt, hogy el bírta viselni a szagomat! 😀 ) Nagyon rákaptam, de a krémleves még ekkor sem érdekelt. Kb. fél éve egyszer csak eszembe jutott az illata. Kikerestem egy receptet, ami nagyon bevált, azóta is ugyanúgy készítem. Az emlegetett levest egy internetes receptből vettem át, sajnos már nem emlékszem, honnan, de ez úton is köszönöm a „szerzőnek”, mert nagyon finom! Így „hangzik: Hozzávalók: 1 közepes fej vöröshagyma (Anno ezen meglepődtem, de tényleg kell bele!) 1 fej fokhagyma (Tényleg nem kell több, mert keserű lesz, bármennyire is szereted!) fél liter alaplé (Ha nincs, akkor jó a húsleveskocka vízben feloldva) 2 dl főző tejszín Elkészítés: az alapanyagokat megtisztítjuk. A fokhagymát kisebbekre daraboljuk, a hagymát apróra vágjuk és az alaplében feltesszük főni. Néhány perc után, amikor már kellemes fokhagyma illat lengi be a konyhát (és a lakást?), az egészet turmixgéppel egyneművé varázsoljuk, majd a tejszínnel felöntve még 5-6 percig főzzük. Fűszer kerülhet bele némi fehérbors, só (ha a leveskocka nem lenne elég). Tálaláskor tehetünk bele pirított zsemlekockát, zöldfűszert, reszelt sajtot, pirított tökmagot, vagy bármit, ami eszetekbe jut. A képen lévőbe aprított petrezselyem, reszelt sajt és kruton került. Jó étvágyat hozzá!   Van egy jó recepted, de nem tudod, hogyan illeszthető be az étrendedbe? Írd meg nekem, segítek átalakítani!

soup, vegetable soup, minestrone-8021565.jpg

A leves

[wpseo_breadcrumb] A levesek általában a menüsor elejére kerülnek. Többféle típusuk van: híg levesek, sűrített levesek, nyáklevesek, krémlevesek, gyümölcslevesek, különleges levesek, Bármelyiket fogyaszthatjuk levesbetéttel, vagy anélkül. De mire is jók a levesek? Mi a jelentőségük a menüsorban? Nos, szerencsére, ezeknek is bőven van hasznos hatásuk! Például nagyon hasznos folyadékforrások. Vagyis a leves fogyasztása megkönnyíti a napi megfelelő mennyiségű folyadékbevitelt. Ami a nagy melegben igen fontos, és nehéz sima vízből fedezni a napi szükségletet – egy idő után unalmassá válik. Ha napi szinten valamivel feldobjuk – például egy levessel -, nem jutunk el az unalomig. Hasznos tápanyagokat hordoznak, alapanyagtól és készítési módtól függően. Kitölti a teret a gyomorban, így az utána következő étel(ek)nek nem lesz annyi hely. Így aztán kevesebbet fogunk belőle fogyasztani. Tehát hasznos lehet, pl. testsúlykontrollnál, a mindennapi leves fogyasztást bevezetni. Némely’ étrendben, egészségi problémák esetén hasznos lehet, ha a páciens több tápanyaghoz jut. A levesek igen alkalmasak a dúsításra. Szükség esetén adhatunk hozzá szinte bármilyen tápanyagot – fehérjékkel, zsiradékokkal, szénhidrátokkal, rostokkal, vagy vitaminokkal is dúsíthatók. A levesbetétek is nagyon változatosak lehetnek, melyekbe – pl. különféle galuskák esetén – belekeverhetünk ezt-azt. Legközelebb egy leves-receepttel jövök! 😉 Egészséges Mindennapokat! További kérdés esetén, kattints ide!

Csülök sokszínű körettel

Van egy nagyon bevált receptünk, ami nagyon egyszerű és ha vendégek jönnek is bevethető. Ízletes, színes, magas rosttartalmú. Lássuk! 3-6 főre Kettő darab füstölt-főtt csülök, Zöldségek mindenféle színben. zöldfűszerek (rozmaring, kakukkfű, lestyán, petrezselyemzöld, zsálya, majoránna – vegyesen, vagy mikor melyik) Kevés zsiradék 1 dl víz vagy alaplé A miénkbe általában kerül paprika, paradicsom, alma, petrezselyem (zöld és gyökér), sárgarépa – vagy feketerépa, ha van – karalábé, zeller, lilahagyma. vöröshagyma, krumpli. A mennyiségek közel azonosak, nagyjából 10-15 dkg mindenből. Jó lehet bele még sok más is, kinek mi a kedvence. Mindent meghámozunk (az almát és ha új krumpli, akkor azt kivéve) és alaposan megmosunk. Feldaraboljuk tetszőleges formára (nálunk általában hosszúkás cikkekre). Egy tepsi alját kikenjük zsírral, ráhalmozzuk a zöldségeket, annak  a tetejére pedig ráültetjük a csülköt és kevés vizet, vagy alaplét öntünk alá (kb. 1 dl) Betesszük a sütőbe, amit 200°C-ra állítunk és alufóliával letakarva az ételt, együtt melegítjük a sütővel. Kb 1 óra múlva megnézzük, hogy a zöldségek megpuhultak-e. Ha igen, akkor a fólia nélkül tegyük még vissza, hogy a maradék lé elpárologjon, kicsit megpiruljon, és ropogós legyen a csülök. A zöldségek rostban és színanyagokban gazdagok, jó hatásúak az emésztésre és a vércukorszintre is. Zsiradéktartalma arányaiban alacsony. Tipp: ha van kemencéd, abban is nagyon finom, „kicsit” füstös lesz! 🙂 Jó étvágyat!

hedgehog, animal, mammal-1581807.jpg

Az étkezések környezete

[wpseo_breadcrumb] Különös dolog az éhségérzet. Nagyon sok fizikai és kémiai folyamat vesz részt benne. Manapság, ahogy rohanunk, nem érünk rá odafigyelni a testünk jelzéseire. Nem ülünk össze, hogy naponta legalább egy étkezés családi esemény legyen. Nem terítünk meg szépen. csak leülünk – jó esetben – és az esti hírek közben a kanapén, az ölünkbe véve az ételt, gyorsan belapátoljuk, hogy maradjon időnk másra is. Vagy csak nap közben, amikor egyik munkából a másikba térünk át, gyorsan bekapkodunk valamit, hogy valahogy túléljük a napot, vagy kibírjuk ebédidőig. Amikor az egész napos munka és rohanás, bevásárlás után hazaérünk, talán főzünk is, majd este leülünk és a nap közben kimaradt étkezéseket igyekszünk bepótolni. Sajnos nagyon sok családra igaz a fenti módszer, ami több dolgot is eredményez. Az egyik, hogy rövid időn belül túlsúly jelentkezik majd, mivel ilyenkor ténylegesen pótoljuk a napközben kimaradt étkezéseket. Az oka ennek az, hogy a szervezet raktározásra van programozva. A napi 1-2x-i étkezés azt sugallja a szervezetnek, hogy „ki tudja, mikor lesz legközelebb”, ezért elteszi „ínséges időkre”.  Másfelől a vércukor szinttel van ez szoros összefüggésben. Ahogy írtam az elején, az éhségérzetet sok dolog befolyásolja. Ugyanígy van ez a jóllakottság érzésével is. Amikor eszünk, egy sor folyamat megy végbe a szervezetben. Ezekhez persze némi idő kell, de fontos hozzá, hogy érzékeljük a jóllakottság jeleit – gyomorfeszülés, kimelegedés, és a belső kémiai folyamatok, stb. Amikor a környezetünk étkezéskor „zajos”, vagy „túlzsúfolt”, ezzel elterejljük a figyelmünket a jóllakottság érzékeléséről, még a tudatalatti (tudattalan?) jelzésekről is. Egyszerűen nem vesszük észre amikor a testünk azt mondja „köszönöm, nem kérek többet”. Ezért aztán nagyon könnyű „túlenni” magunkat, amit talán nem kel magyarázni, miért veszélyes. Ezért, ha jót akarsz magadnak, amíg eszel – legyen ez bármilyen rövid idő – kapcsolj ki minden zavaró tényezőt, úgy mint telefon, internet, televízió, rádió – különösen, ha a hírműsor megy. Meg fogsz lepődni, milyen kevés is elég! 🙂 Egészséges Mindennapokat!   További segítségért kattints ide!

Színek – az egészség kezdete

[wpseo_breadcrumb] Az egészségünknek sok összetevője van. Ahhoz, hogy megőrizzük, nem csak arra kell figyelnünk, hogy ne vigyünk be több energiát, mint amit elhasználunk. Fontos az is, hogy a szervezetünk minden funkcióját támogassuk. Ehhez nem csak a vitaminok, ásványok és nyomelemek szükségesek, hanem a fitotápanyagok is. A fitotápanyagok a növények olyan anyagai, melyek csak azokban találhatók meg, nem helyettesíthetők vitaminokkal, vagy ásványi anyagokkal. Ezek közül a színanyagoké az egyik csoport. Ötféle csoportba soroljuk a növényeket színük szerint, melyekből optimális esetben naponta fogyasztunk legalább 10 dkg-ot – ez fedezné a napi vitamin, ásványi anyag, rost bevitelünket is. Piros, zöld, fehér, lila (vagy kék), sárga. Mindegyik szín másik szervre, szervrendszerre van hatással, ezért nagyon fontos, hogy mindegyikből vigyünk be megfelelő mennyiséget. Vitaminok és ásványok tekintetében sajnos sokat romlott a zöldségek és gyümölcsök tápanyagtartalma az elmúlt 50-70 évben. De a színanyagok szerencsére még jól működnek – minél sötétebb a színe valamely zöldségnek vagy gyümölcsnek, annál jobb. Napi 5 adagot kellene enni minden csoportból, hogy a szervezetünk védve legyen – különösen a daganatos betegségektől, szív és érrendszeri problémáktól. Manapság már az is jónak számít, ha heti átlagban ez megvan. Sajnos lényegesen kevesebb zöldséget eszünk, mint szükséges lenne – pedig ennek kellene a napi étkezésünk fele mennyiségét adnia. Így nem meglepő, hogy mennyiféle és mennyire nagy számú megbetegedést lehet megfigyelni bárhol a világban. Ha szervátültetett vagy, a sokszínű étkezés még fontosabb számodra. A gyógyszereink ugyanis, melyekkel nagyjából 70 %-ra gyengítik az immunrendszerünket, így nagyon megemelik a daganatos betegségek rizikóját. Erre szoktam azt a választ kapni, hogy akkor erősítik az immunrendszerünket, de nekünk azt nem szabad. Igen és nem. A gyógyszereink az immunválaszt blokkolják több irányból. A fitotápanyagok viszont a szervezet normális működéséhez szükséges funkcióit támogatják, melyek a mindennapokban kellenek, nem pedig betegség esetén. Nagy különbség! A zöldségek gyakori fogyasztása segít a vércukorszintet is egyensúlyban tartani, ami szintén több gyógyszerünk által kerül veszélybe. Legalább az étrendünk vigyázzon ránk!   Egészséges mindennapokat! Ha kérdésed van, keress bátran!

Scroll to Top