chicken soup, ginseng, korea-1346310.jpg

Konyhatechnológiák

1. rész Sokféle konyhatechnológia létezik, melyek nagyon változatossá tudják tenni az ételkészítést. Ugyanakkor segítenek az étrendbe beilleszthetővé tenni egy adott ételt, ami hagyományos készítési móddal esetleg nem passzol az egészségi állapotunkhoz. Az ételkészítésben használhatunk főzést, sütést, de sűríthetünk, dúsíthatunk is többféle módon és alapanyaggal. [wpseo_breadcrumb] Kérdezhetnéd, a főzésről mit lehet hosszasan írni. Már olvashatod is! A főzés történhet valamilyen folyadékban – vízben, hús- vagy zöldség alaplében, esetleg zöldség, gyümölcs présnedvében, tejben, aromás lében –, de még gőzben is. Ezeket nevezzük hőközlő közegnek. A főzés lényege, hogy a hőközlő közegben megpuhuljon az alapanyag. Nagyon nagy előnye, hogy lehet zsírszegény, vagy zsiradékkal, fehérjével dúsított is a belőle készült étel, attól függően, hogy mire van szükségünk egyénileg. A gőzben főzés jól használható, ha zsírszegény ételre van szükségünk, magas tápanyag tartalom mellett, ilyenkor ugyanis kevésbé károsodnak a vitaminok a zöldségekben és gyümölcsökben.  Attól függően, milyen étel készül a főzés végén, segíthet növelni a folyadék-, az energia, vagy akár a rostbevitelt.

friends, celebration, dinner-581753.jpg

Étterem, vendégség – mit válasszunk?

[wpseo_breadcrumb] Néha-néha, amikor eljutunk étterembe, vagy vendégségbe hívnak, akkor sem kell felhagynunk az egészséges táplálkozással. Teljesen normális, ha ilyenkor „lecsúszik” egy-egy szelet süti, vagy egy zsírosabb fogás. Az ilyen összejöveteleken rendszerint megjelennek a bő olajban sült rántott-ételek, a magas zsírtartalmú, krémes sütemények, a sós – fehér lisztből készült – aprósütemények. Minden fogásnál a bőség zavarával küzdünk.  Egy vendégség – főleg, ha valami ünnep az összejövetel apropója – hasonló tulajdonságok jellemeznek. Teljes menüsor három-négy ételből, majd egy bőséges cukor és akár zsírtartalmú desszert a végén.  A fentiek teljesen rendben vannak, megengedettek. Amire figyelni kell, egyrészt a gyakoriság, másrészt az egyes fogások összetevői. Nézzük ezt picit részletesebben! Az, hogy milyen gyakorisággal veszünk részt vendégségben, üzleti ebéden vagy vacsorán, nem feltétlen rajtunk múlik. Van, amikor nem mondhatunk nemet. Az ilyen esetekben is fontos, hogy szem előtt tartsuk az étrendünk (diétánk, életmódunk) fontosabb szempontjait. Egy vesebeteg esetében például, ha magas a kálium szintje, fontos, hogy elkerülje a magas kálium tartalmú alapanyagokat, ételeket, mint mondjuk egy gyümölcskoktél. Ha valaki a súlyát szeretné optimalizálni, mert van pár kiló feleslege, akkor ilyenkor is fontos, hogy sok zöldséget fogyasszon, de kevés zsiradékot. Amikor ilyen rendezvényen veszünk részt, válasszuk ki azokat az ételeket, melyek megfelelnek a számunkra optimális tápanyagtartalomnak. Együnk mindenből egy kicsit, majd a végén, amikor már-már jóllaktunk, akkor jöhet egy kis olyasmit, ami elvileg „nem fér bele” az étrendbe. Ilyen módon, látod, mégis belefér -és ez rendben van így. Egészséges Mindennapokat!  

drinks, alcohol, cocktails-2578446.jpg

Mennyi folyadékot fogyasszunk?

[wpseo_breadcrumb] Tanácsadás során gyakran szegezik nekem ezt a kérdést. Különösen akkor, amikor egy romló vesefunkciójú páciens ül szemben. Az individuális -egyéni- megítélés ebben az esetben is nagyon fontos. Nagyon nem mindegy, hogy egy gyermekről, vagy idősödő emberről beszélünk. Ahogy az sem mindegy, milyen évszak van, vagy hogy az illetőnek milyen az egészségi állapota. Nyári, kánikula időszakában gyakran halljuk, hogy „fogyasszon bőségesen folyadékot”, De mennyi is az annyi? A legegyszerűbb meghatározás -egészséges, felnőtt emberek számára-, hogy a testsúly kilogrammonként fél dl, vagyis 50 ml. Mit is jelent ez?  Példánkban egy 70 kg-os embert nézünk: 70 (kg) X 50 ml = 3500 ml = 3,5 l. Oké, ez így elég vadul hangzik. De gondoljuk végig: ha a 70 kg-os emberünk 180 cm magas, akkor nagyon nagy felületen párolog is. Persze, nem mindenki egyforma, nem ugyanúgy párolgunk, izzadunk, de sok vizet veszítünk a légzéssel, széklettel is a vizelet mellett. És ha azt szeretnénk, hogy a vesénk (is) biztonságban legyen, akkor szükség van ennyi folyadékra. Ezzel a mennyiséggel a szívünk könnyedén el tudja juttatni a friss oxigénben és tápanyagban gazdag vért bárhova az egész szervezetben. Az elégtelen folyadékbevitel viszont különös „mellékhatást” okoz: ahol nem elengedhetetlen, ott a szervezet – védekezésképpen, hogy az agyban ne legyen hiány semmiből- elvonja a vizet. Úgy néz ki, a hasnyálmirigy is egy ilyen szervünk. Következésképpen a huzamos ideig tartó, alacsony folyadékbevitel cukor problémákhoz vezethet. Szerv-, pontosabban veseátültetés esetén az alapvető tanács, hogy a napi vizelet mennyisége legyen meg 2 liter. Buzdítom a „nemvese-átültetetteket”, hogy igyanak bőséges mennyiségű vizet, levest, cukormentesen készített teát. Valahogy ez  csak a veseátültetetteknek megy. Jó, mi emlékszünk, milyen az, amikor vattát tudnánk köpni a szomjúságtól és örülünk, hogy már nem így van, és szeretnénk elkerülni, hogy újra átéljük. De ezen kívül még  a megfelelő folyadékbevitellel elkerülhető a fáradság koncentrációs nehézségek kognitív (vagyis gondolkodással kapcsolatos) nehézségek energiahiány és még sorolhatnám. 🙂 Egészséges Mindennapokat! Ha kérdésed van, keress bátran!

sense, question, anatomy-2326348.jpg

Örökölt tulajdonság?

[wpseo_breadcrumb] Amikor egy nő babát vár, megváltozik az ízlése, a szokásában valami, ez nem újdonság már. Elfogadott tény. A szervátültetésnél is igen gyakori jelenség ez, bár hazánkban nem, hogy nem elfogadott, de még szakirodalomban se nagyon említik. Pedig jelen van. Néha olyan mértékű, hogy a páciens felteszi a fenti kérdést – ki vagyok én? Alapvetően a saját tapasztalatomról tudok nyilatkozni, de szívesen veszem, ha írtok nekem ilyen élményekről. Amikor már készültem hazafele a klinikáról az átültetés után, a férjem kérdezte, mit készítsen, és legnagyobb meglepetésünkre az egyben sült sertés comb volt a válaszom. Láttam magam előtt, éreztem az illatát és ízét, ahogy kimondtam. Pedig előtte 30 évig nem voltam nagy húsevő. Folyton kérdezték, ha vajas (értsd margarinos), vagy vajkrémes kenyeret ettem, hogy miért nem teszek rá valami húst – alias felvágottat. Nem kellett, egyszerűen nem hiányzott. Szerettem én az ízüket akkor is, de minimális mennyiség elég volt. A hajszál vékonyra szeletelt kolbász pont jó volt egy rétegben, nagy ritkán. A rántott húsnak is inkább a bundáját ettem szívesen, nem a húst belőle. Aztán megérkezett Géza – így hívom a vesémet 🙂 – és minden megváltozott. Betudható lenne annak, hogy olyan hibátlan laboreredményeket produkál nekem, amilyenem utoljára a születésemkor lehetett, amikor még előtte nem sokkal anyukám veséje „takarított” bennem is. Viszont úgy gondolom, örökölhettem Gézától valamit. Mert már a kolbász (és más) sem elég hajszálvékony rétegben. De más is változott. A mostanában sokat emlegetett (és megmutatott) fokhagyma is bekerült a látóterembe. Amikor itthon voltam „kényszerpihenőn” az átültetés után, rengeteg fokhagymát ettem. Egészen addig, amíg vissza nem mentem dolgozni. Akkor is csak azért hagytam fel vele, mert hatan voltunk egy kb 30 nm-es irodában. Nem akartam kiszúrni velük, hogy non-stop árasztom magamból a szagát. Én sem szeretem másokon érezni. A harmadik, amit észrevettem – és ez a legfurcsább – hogy kifejezetten megszerettem a nem-fehér pékárukat. Úgy értem bármit, ami nem fehér, vagy félbarna termék. Pedig nagyjából hasonló volt a hozzáállásom, mint a húsipari termékekhez. Fehér, vagy maximum félbarna kenyér és zsemle volt ehető számomra. Erre a változásra egyébként egészen véletlen jöttem rá. Igaz, gyanús lehetett volna, amikor a kilökődésre kapott nagy dózisú szteroid miatt a cukorbetegeknek szánt étrenden voltam, de nem volt az. De nagyon ízlett a korpás (?) zsemle, amit reggel és este kaptam. Annyira, hogy megkérdeztem, honnan szerzik be – sajnos nem tudtam meg. Aztán anyukámnál voltam, aki megkínált egy, részben teljes kiőrlésű lisztből készített, többféle maggal borított zsemlével. Hogy az mennyire jól esett! Azóta is a reggelim, amikor csak tehetem, ilyen magvas zsemléből készítem. Éppen ezért buzdítok arra minden transzplantáltat, hogy kóstoljon meg mindent újra. Hallottam egy kedves ismerőstől olyan változásról is, hogy a korábban „teljesen fekete” öltözékét színesre cserélte, és azóta is piros sportcipőben van, ahányszor csak találkozunk. Neked mi változott a szervátültetéssel? Kérlek, írd meg nekem ide kattintva! Szeretettel várom! Egészséges mindennapokat!

soup, vegetable soup, minestrone-8021565.jpg

A leves

[wpseo_breadcrumb] A levesek általában a menüsor elejére kerülnek. Többféle típusuk van: híg levesek, sűrített levesek, nyáklevesek, krémlevesek, gyümölcslevesek, különleges levesek, Bármelyiket fogyaszthatjuk levesbetéttel, vagy anélkül. De mire is jók a levesek? Mi a jelentőségük a menüsorban? Nos, szerencsére, ezeknek is bőven van hasznos hatásuk! Például nagyon hasznos folyadékforrások. Vagyis a leves fogyasztása megkönnyíti a napi megfelelő mennyiségű folyadékbevitelt. Ami a nagy melegben igen fontos, és nehéz sima vízből fedezni a napi szükségletet – egy idő után unalmassá válik. Ha napi szinten valamivel feldobjuk – például egy levessel -, nem jutunk el az unalomig. Hasznos tápanyagokat hordoznak, alapanyagtól és készítési módtól függően. Kitölti a teret a gyomorban, így az utána következő étel(ek)nek nem lesz annyi hely. Így aztán kevesebbet fogunk belőle fogyasztani. Tehát hasznos lehet, pl. testsúlykontrollnál, a mindennapi leves fogyasztást bevezetni. Némely’ étrendben, egészségi problémák esetén hasznos lehet, ha a páciens több tápanyaghoz jut. A levesek igen alkalmasak a dúsításra. Szükség esetén adhatunk hozzá szinte bármilyen tápanyagot – fehérjékkel, zsiradékokkal, szénhidrátokkal, rostokkal, vagy vitaminokkal is dúsíthatók. A levesbetétek is nagyon változatosak lehetnek, melyekbe – pl. különféle galuskák esetén – belekeverhetünk ezt-azt. Legközelebb egy leves-receepttel jövök! 😉 Egészséges Mindennapokat! További kérdés esetén, kattints ide!

hedgehog, animal, mammal-1581807.jpg

Az étkezések környezete

[wpseo_breadcrumb] Különös dolog az éhségérzet. Nagyon sok fizikai és kémiai folyamat vesz részt benne. Manapság, ahogy rohanunk, nem érünk rá odafigyelni a testünk jelzéseire. Nem ülünk össze, hogy naponta legalább egy étkezés családi esemény legyen. Nem terítünk meg szépen. csak leülünk – jó esetben – és az esti hírek közben a kanapén, az ölünkbe véve az ételt, gyorsan belapátoljuk, hogy maradjon időnk másra is. Vagy csak nap közben, amikor egyik munkából a másikba térünk át, gyorsan bekapkodunk valamit, hogy valahogy túléljük a napot, vagy kibírjuk ebédidőig. Amikor az egész napos munka és rohanás, bevásárlás után hazaérünk, talán főzünk is, majd este leülünk és a nap közben kimaradt étkezéseket igyekszünk bepótolni. Sajnos nagyon sok családra igaz a fenti módszer, ami több dolgot is eredményez. Az egyik, hogy rövid időn belül túlsúly jelentkezik majd, mivel ilyenkor ténylegesen pótoljuk a napközben kimaradt étkezéseket. Az oka ennek az, hogy a szervezet raktározásra van programozva. A napi 1-2x-i étkezés azt sugallja a szervezetnek, hogy „ki tudja, mikor lesz legközelebb”, ezért elteszi „ínséges időkre”.  Másfelől a vércukor szinttel van ez szoros összefüggésben. Ahogy írtam az elején, az éhségérzetet sok dolog befolyásolja. Ugyanígy van ez a jóllakottság érzésével is. Amikor eszünk, egy sor folyamat megy végbe a szervezetben. Ezekhez persze némi idő kell, de fontos hozzá, hogy érzékeljük a jóllakottság jeleit – gyomorfeszülés, kimelegedés, és a belső kémiai folyamatok, stb. Amikor a környezetünk étkezéskor „zajos”, vagy „túlzsúfolt”, ezzel elterejljük a figyelmünket a jóllakottság érzékeléséről, még a tudatalatti (tudattalan?) jelzésekről is. Egyszerűen nem vesszük észre amikor a testünk azt mondja „köszönöm, nem kérek többet”. Ezért aztán nagyon könnyű „túlenni” magunkat, amit talán nem kel magyarázni, miért veszélyes. Ezért, ha jót akarsz magadnak, amíg eszel – legyen ez bármilyen rövid idő – kapcsolj ki minden zavaró tényezőt, úgy mint telefon, internet, televízió, rádió – különösen, ha a hírműsor megy. Meg fogsz lepődni, milyen kevés is elég! 🙂 Egészséges Mindennapokat!   További segítségért kattints ide!

Színek – az egészség kezdete

[wpseo_breadcrumb] Az egészségünknek sok összetevője van. Ahhoz, hogy megőrizzük, nem csak arra kell figyelnünk, hogy ne vigyünk be több energiát, mint amit elhasználunk. Fontos az is, hogy a szervezetünk minden funkcióját támogassuk. Ehhez nem csak a vitaminok, ásványok és nyomelemek szükségesek, hanem a fitotápanyagok is. A fitotápanyagok a növények olyan anyagai, melyek csak azokban találhatók meg, nem helyettesíthetők vitaminokkal, vagy ásványi anyagokkal. Ezek közül a színanyagoké az egyik csoport. Ötféle csoportba soroljuk a növényeket színük szerint, melyekből optimális esetben naponta fogyasztunk legalább 10 dkg-ot – ez fedezné a napi vitamin, ásványi anyag, rost bevitelünket is. Piros, zöld, fehér, lila (vagy kék), sárga. Mindegyik szín másik szervre, szervrendszerre van hatással, ezért nagyon fontos, hogy mindegyikből vigyünk be megfelelő mennyiséget. Vitaminok és ásványok tekintetében sajnos sokat romlott a zöldségek és gyümölcsök tápanyagtartalma az elmúlt 50-70 évben. De a színanyagok szerencsére még jól működnek – minél sötétebb a színe valamely zöldségnek vagy gyümölcsnek, annál jobb. Napi 5 adagot kellene enni minden csoportból, hogy a szervezetünk védve legyen – különösen a daganatos betegségektől, szív és érrendszeri problémáktól. Manapság már az is jónak számít, ha heti átlagban ez megvan. Sajnos lényegesen kevesebb zöldséget eszünk, mint szükséges lenne – pedig ennek kellene a napi étkezésünk fele mennyiségét adnia. Így nem meglepő, hogy mennyiféle és mennyire nagy számú megbetegedést lehet megfigyelni bárhol a világban. Ha szervátültetett vagy, a sokszínű étkezés még fontosabb számodra. A gyógyszereink ugyanis, melyekkel nagyjából 70 %-ra gyengítik az immunrendszerünket, így nagyon megemelik a daganatos betegségek rizikóját. Erre szoktam azt a választ kapni, hogy akkor erősítik az immunrendszerünket, de nekünk azt nem szabad. Igen és nem. A gyógyszereink az immunválaszt blokkolják több irányból. A fitotápanyagok viszont a szervezet normális működéséhez szükséges funkcióit támogatják, melyek a mindennapokban kellenek, nem pedig betegség esetén. Nagy különbség! A zöldségek gyakori fogyasztása segít a vércukorszintet is egyensúlyban tartani, ami szintén több gyógyszerünk által kerül veszélybe. Legalább az étrendünk vigyázzon ránk!   Egészséges mindennapokat! Ha kérdésed van, keress bátran!

Scroll to Top