Tapasztalataim - Szerveink Ételei

Lenmag

By Zsibrita Kinga / 2024.04.10. / cukorbeteg, diéta, étrend, szervátültetés, táplálkozás

A telítetlen zsírsavak közé sok minden tartozik. Most egy olyan alapanyagot mutatok, amely a sok közül a linolén-savat tartalmazza nagy mennyiségben. A lenmag A lenmag egy remek alapanyag! Energia tartalma 10 dkg-nak 534 kcal, 18 g fehérje és nagyjából 29 g szénhidrát van benne az USDA (U.S Department of Agriculture) adatai szerint. Ennek a szénhidrát tartalomnak a legnagyobb része összetett formában, rostként van jelen. Ami viszont még jelentősebb, az a zsírsavösszetétele:a benne lévő közel 36 g lenmagolaj 60%-a linolén-savből áll, amely egy többszörösen telítetlen zsírsav. Ráadásul magas a tokoferol tartalma is. Hogy ez miért is jó nekünk? Egy kis táplálkozás-élettan A magyar konyhára jellemző a zsíros alapanyagok használata és azok készítési módja sem éppen zsírszegény. Szerencsére manapság – a diétakultúrának „köszönhetően” – sokan igyekeznek az egészséges táplálkozási ajánlásokat követni. Erre jó választás lehet a lenmag is. A lenmag rosttartalma sok szempontból jó nekünk. Lassítja az egyszerű szénhidrátok (cukrok) felszívódását, így azok nem tudják hirtelen megemelni a vércukorszintet. (Ez transzplantáltként külön hasznos, mert a gyógyszereim között kettő is szerepel, ami hosszú távon rontja a cukor-háztartás egyensúlyát.) Másrészt fokozza a bél motilitását, vagyis mozgását, így székrekedés esetén is hatásos lehet. Ezt úgy teszi, hogy sok vizet köt meg, ez lazítja a székletet. Ráadásul ezáltal még a méregtelenítésbe is besegít, viszont nem szabad elfelejteni, hogy egyes tápanyagok felszívódását akár gátolhatja is. A linolénsav-tartalom pedig nagyon jó megelőző hatással bír az érelmeszesedésre, ami egy többszörösen telítetlen zsírsav. A lenmagolajnak mindehhez kiemelkedő a tokoferol tartalma is (54 mg/100g olaj), ami az E-vitamin legaktívabb formája. Erős antioxidás hatású, széles körben alkalmazott anyag, amelynek a részletezése egy külön blogbejegyzés lehetne. Egy kis tapasztalat Sajnos nem nagyon eszem halat, vagy olíva bogyóval és -olajjal készült bármit – de legalább az utóbbitól nem irtózom. Mindenesetre valamivel mégis szeretném bevinni a napi szükséges telítetlen szírsav-mennyiséget, főleg, mert igen sok időt töltöttem életemben már dialízissel, ami köztudottan nem érrendszer-barát. De kanyarodjunk vissza. A lenmag mostanában szerves része lett a mindennapjaimnak. Amikor transzplantáltak, elkezdtem mindenféle magokkal sült pékárut enni. Nagyon furcsa volt, de szerencsére addigra már tudtam, mi is az oka, sőt, vártam is. A lényeg, hogy ezek a magos dolgok nagyon jót tettek nekem. Az ilyen termékek rosttartalma magasabb, hiszen a magok sokat tartalmaznak, ráadásul, általában teljes kiőrlésű pékárura szórják, vagy keverik bele. Néhány évvel később, amikor munkahelyet váltottam – ahol nem volt olyan bolt útközben, ahol ezt frissen beszerezhettem volna reggelente – lecserélődtek ezek a pékáruk. Sajnos. Néhány hét alatt éreztem a különbséget. Néhány hónappal később eszembe jutott, hogy igazából nem kell nekem a pékárura „várni”, hátha nyílik olyan bolt arrafelé… Vettem egy zacskó natúr lenmagot és a reggelimre szórom. Mikor mire – készen vett szendvicsbe, vajas zsemlére, joghurtba. A hatás ugyanaz, remekül működöm! 😊 És az a jó hír, hogy, ha Te sem szereted a halat, vagy az olíva bogyót, esetleg túl drágának érzed ezeket az alapanyagokat, akkor is van más opció. A lenmag az egyik. Jó étvágyat hozzá! 😋

Étterem, vendégség – mit válasszunk?

By Zsibrita Kinga / 2023.09.19. / életmód, étterem, szervátültetett, vendégség

[wpseo_breadcrumb] Néha-néha, amikor eljutunk étterembe, vagy vendégségbe hívnak, akkor sem kell felhagynunk az egészséges táplálkozással. Teljesen normális, ha ilyenkor „lecsúszik” egy-egy szelet süti, vagy egy zsírosabb fogás. Az ilyen összejöveteleken rendszerint megjelennek a bő olajban sült rántott-ételek, a magas zsírtartalmú, krémes sütemények, a sós – fehér lisztből készült – aprósütemények. Minden fogásnál a bőség zavarával küzdünk. Egy vendégség – főleg, ha valami ünnep az összejövetel apropója – hasonló tulajdonságok jellemeznek. Teljes menüsor három-négy ételből, majd egy bőséges cukor és akár zsírtartalmú desszert a végén. A fentiek teljesen rendben vannak, megengedettek. Amire figyelni kell, egyrészt a gyakoriság, másrészt az egyes fogások összetevői. Nézzük ezt picit részletesebben! Az, hogy milyen gyakorisággal veszünk részt vendégségben, üzleti ebéden vagy vacsorán, nem feltétlen rajtunk múlik. Van, amikor nem mondhatunk nemet. Az ilyen esetekben is fontos, hogy szem előtt tartsuk az étrendünk (diétánk, életmódunk) fontosabb szempontjait. Egy vesebeteg esetében például, ha magas a kálium szintje, fontos, hogy elkerülje a magas kálium tartalmú alapanyagokat, ételeket, mint mondjuk egy gyümölcskoktél. Ha valaki a súlyát szeretné optimalizálni, mert van pár kiló feleslege, akkor ilyenkor is fontos, hogy sok zöldséget fogyasszon, de kevés zsiradékot. Amikor ilyen rendezvényen veszünk részt, válasszuk ki azokat az ételeket, melyek megfelelnek a számunkra optimális tápanyagtartalomnak. Együnk mindenből egy kicsit, majd a végén, amikor már-már jóllaktunk, akkor jöhet egy kis olyasmit, ami elvileg „nem fér bele” az étrendbe. Ilyen módon, látod, mégis belefér -és ez rendben van így. Egészséges Mindennapokat!

Mennyi folyadékot fogyasszunk?

By Zsibrita Kinga / 2023.08.21. / folyadékfogyasztás, folyadékok, mellékhatás, szervátültetett

[wpseo_breadcrumb] Tanácsadás során gyakran szegezik nekem ezt a kérdést. Különösen akkor, amikor egy romló vesefunkciójú páciens ül szemben. Az individuális -egyéni- megítélés ebben az esetben is nagyon fontos. Nagyon nem mindegy, hogy egy gyermekről, vagy idősödő emberről beszélünk. Ahogy az sem mindegy, milyen évszak van, vagy hogy az illetőnek milyen az egészségi állapota. Nyári, kánikula időszakában gyakran halljuk, hogy „fogyasszon bőségesen folyadékot”, De mennyi is az annyi? A legegyszerűbb meghatározás -egészséges, felnőtt emberek számára-, hogy a testsúly kilogrammonként fél dl, vagyis 50 ml. Mit is jelent ez? Példánkban egy 70 kg-os embert nézünk: 70 (kg) X 50 ml = 3500 ml = 3,5 l. Oké, ez így elég vadul hangzik. De gondoljuk végig: ha a 70 kg-os emberünk 180 cm magas, akkor nagyon nagy felületen párolog is. Persze, nem mindenki egyforma, nem ugyanúgy párolgunk, izzadunk, de sok vizet veszítünk a légzéssel, széklettel is a vizelet mellett. És ha azt szeretnénk, hogy a vesénk (is) biztonságban legyen, akkor szükség van ennyi folyadékra. Ezzel a mennyiséggel a szívünk könnyedén el tudja juttatni a friss oxigénben és tápanyagban gazdag vért bárhova az egész szervezetben. Az elégtelen folyadékbevitel viszont különös „mellékhatást” okoz: ahol nem elengedhetetlen, ott a szervezet – védekezésképpen, hogy az agyban ne legyen hiány semmiből- elvonja a vizet. Úgy néz ki, a hasnyálmirigy is egy ilyen szervünk. Következésképpen a huzamos ideig tartó, alacsony folyadékbevitel cukor problémákhoz vezethet. Szerv-, pontosabban veseátültetés esetén az alapvető tanács, hogy a napi vizelet mennyisége legyen meg 2 liter. Buzdítom a „nemvese-átültetetteket”, hogy igyanak bőséges mennyiségű vizet, levest, cukormentesen készített teát. Valahogy ez csak a veseátültetetteknek megy. Jó, mi emlékszünk, milyen az, amikor vattát tudnánk köpni a szomjúságtól és örülünk, hogy már nem így van, és szeretnénk elkerülni, hogy újra átéljük. De ezen kívül még a megfelelő folyadékbevitellel elkerülhető a fáradság koncentrációs nehézségek kognitív (vagyis gondolkodással kapcsolatos) nehézségek energiahiány és még sorolhatnám. 🙂 Egészséges Mindennapokat! Ha kérdésed van, keress bátran!

Örökölt tulajdonság?

By Zsibrita Kinga / 2023.07.21. / életmód, szervátültetett, trapi, változások

[wpseo_breadcrumb] Amikor egy nő babát vár, megváltozik az ízlése, a szokásában valami, ez nem újdonság már. Elfogadott tény. A szervátültetésnél is igen gyakori jelenség ez, bár hazánkban nem, hogy nem elfogadott, de még szakirodalomban se nagyon említik. Pedig jelen van. Néha olyan mértékű, hogy a páciens felteszi a fenti kérdést – ki vagyok én? Alapvetően a saját tapasztalatomról tudok nyilatkozni, de szívesen veszem, ha írtok nekem ilyen élményekről. Amikor már készültem hazafele a klinikáról az átültetés után, a férjem kérdezte, mit készítsen, és legnagyobb meglepetésünkre az egyben sült sertés comb volt a válaszom. Láttam magam előtt, éreztem az illatát és ízét, ahogy kimondtam. Pedig előtte 30 évig nem voltam nagy húsevő. Folyton kérdezték, ha vajas (értsd margarinos), vagy vajkrémes kenyeret ettem, hogy miért nem teszek rá valami húst – alias felvágottat. Nem kellett, egyszerűen nem hiányzott. Szerettem én az ízüket akkor is, de minimális mennyiség elég volt. A hajszál vékonyra szeletelt kolbász pont jó volt egy rétegben, nagy ritkán. A rántott húsnak is inkább a bundáját ettem szívesen, nem a húst belőle. Aztán megérkezett Géza – így hívom a vesémet 🙂 – és minden megváltozott. Betudható lenne annak, hogy olyan hibátlan laboreredményeket produkál nekem, amilyenem utoljára a születésemkor lehetett, amikor még előtte nem sokkal anyukám veséje „takarított” bennem is. Viszont úgy gondolom, örökölhettem Gézától valamit. Mert már a kolbász (és más) sem elég hajszálvékony rétegben. De más is változott. A mostanában sokat emlegetett (és megmutatott) fokhagyma is bekerült a látóterembe. Amikor itthon voltam „kényszerpihenőn” az átültetés után, rengeteg fokhagymát ettem. Egészen addig, amíg vissza nem mentem dolgozni. Akkor is csak azért hagytam fel vele, mert hatan voltunk egy kb 30 nm-es irodában. Nem akartam kiszúrni velük, hogy non-stop árasztom magamból a szagát. Én sem szeretem másokon érezni. A harmadik, amit észrevettem – és ez a legfurcsább – hogy kifejezetten megszerettem a nem-fehér pékárukat. Úgy értem bármit, ami nem fehér, vagy félbarna termék. Pedig nagyjából hasonló volt a hozzáállásom, mint a húsipari termékekhez. Fehér, vagy maximum félbarna kenyér és zsemle volt ehető számomra. Erre a változásra egyébként egészen véletlen jöttem rá. Igaz, gyanús lehetett volna, amikor a kilökődésre kapott nagy dózisú szteroid miatt a cukorbetegeknek szánt étrenden voltam, de nem volt az. De nagyon ízlett a korpás (?) zsemle, amit reggel és este kaptam. Annyira, hogy megkérdeztem, honnan szerzik be – sajnos nem tudtam meg. Aztán anyukámnál voltam, aki megkínált egy, részben teljes kiőrlésű lisztből készített, többféle maggal borított zsemlével. Hogy az mennyire jól esett! Azóta is a reggelim, amikor csak tehetem, ilyen magvas zsemléből készítem. Éppen ezért buzdítok arra minden transzplantáltat, hogy kóstoljon meg mindent újra. Hallottam egy kedves ismerőstől olyan változásról is, hogy a korábban „teljesen fekete” öltözékét színesre cserélte, és azóta is piros sportcipőben van, ahányszor csak találkozunk. Neked mi változott a szervátültetéssel? Kérlek, írd meg nekem ide kattintva! Szeretettel várom! Egészséges mindennapokat!

Tippek trapiknak – öltözködés

By Zsibrita Kinga / 2023.06.06. / ruha, szervátültetett, tanácsok, tippek, trapi

[wpseo_breadcrumb] Meglepő lehet a témaválasztásom, de mindjárt megérted. Főként veseátültetetteknek szól, mert a mi vesénk máshol van, mint általában. Az „utólag” kapott vese előre, a kismedencébe kerül – általában, de ismerek olyat, akinek keresztbe és feljebb került, mert ott volt hely. Nagyon egyszerű oka van ennek: itt van hely és megfelelő vérellátást biztosító erek, melyekre viszonylag egyszerűen tud „kapcsolódni” a szerv. De mi van, ha ott „nincs elég hely”? Nos, a sebészek ügyesek, megoldják. Csakhogy ilyenkor már fontos lehet az öltözködés, hogy minden megfelelően funkcionáljon, mint pl. a keresztbe-ültetett vesénél. Nekem a vese beültetése után azt mondta a sebész (innen is hálás köszönetem Dr. Szabó Joe-nak!), hogy kicsi a medencém, nem tudta „elrejteni” a vesét a kismedencébe. Nem meglepő ez, hiszen mindössze 144 cm magas vagyok. A vese kitűnő. A labor eredményeim olyan jók, mint életemben ez előtt a vese (Géza 🙂 ) előtt soha. (Talán újszülött koromban lehetett ennyire tökéletes, mikor még anyukám tisztította előtte nem sokkal a véremet. ) igen ám, csakhogy a vese helyzete miatt fontos, hogy mit és milyet viselek. Ha ugyanis egy derékban – vagy alatta – szűkebb nadrág/szoknya kerül rám, akkor az el tudja szorítani a húgyvezetéket (vese-húgyvezeték-húgyhólyag-húgycső-vécécsésze az útvonal), ami azt eredményezi, hogy a veséből nem ürül a vizelet, és az üregrendszer így a pangó vizelettől kitágul. Amikor nálam ez kiderült, éjjel 2-3 litert pisiltem – mert ugye pizsamában és fekve semmi sem zárja el az utat- és még, a szoros nadrág mellett egy petefészek ciszta is nehezítette a dolgot. Mondják, hogy a veseátültetettek éjjel pisilnek többet, mert a műtét közben fekve az erek másképp helyezkednek el, mint nap közben, amikor ülünk, állunk, vagy gyalogolunk. Ez is igaz, viszont szerintem érdemes kipróbálni, hátha javít a helyzeten, ha lazább a nadrág, vagy szoknya, és nem olyan fajta, ami szorít és bevág. Sokkal jobb a vesének és az egész szervezetnek, ha a vizelet – és a vér- szabadon áramolhat. Természetesen az sem utolsó szempont, hogy kellően melegen öltözzünk, amikor hideg van. De úgy gondolom, ha veseátültetett vagy, ezt pontosan tudod, mennyire fontos ahhoz, hogy a visszaszerzett egészségedet megőrizhesd. Egészséges Mindennapokat! További segítségért kattints ide!

Cimino fistula – erősítés vs. kímélés

By Zsibrita Kinga / 2023.05.23. / cimino fistula, csiminó fisztula, hemodialízis, tippek, vesepótló kezelés

[wpseo_breadcrumb] Cimino fistulára (ejtsd: csiminó fisztula) akkor van szükség, amikor a vesénk már nem látja el tökéletesen a funkcióját és fel kell készülni a hosszú távú vesepótló kezelések egyik fajtájára, a haemo dialízisre. A cimino fistula egy véna és egy artéria rövid szakaszon való összevarrásából lesz, amely szakaszon a véráramlás felgyorsul, megváltozik. Ahhoz, hogy a haemodialízisek során 2-3 naponta szúrni lehessen meg kell, hogy erősödjön. És itt jön a – számomra – furcsaság. Ahhoz, hogy erősödjön, „tornáztatni” kell. Miközben azzal engednek el az érsebészetről, hogy kíméljük. Most akkor hogy is van ez? Az én értelmezésemben időben egymás után. Addig, amíg telejesen össze nem forrnak az erek, addig természetesen kímélni kell, hiszen egy artéria is szerepel a műveletben. Nagyon veszélyes lenne, ha „szétesne”, amit a sebész összevarrt. Utána viszont nagyon sokszor kell tornáztatni. Hogy ez mennyi idő múlva lehetséges, mindenkinél egyéni, hiszen befolyásolja a kor, az erek általános állapota, a szervezet regenerálódó képessége, és még sok más. Ezt mindenki beszélje meg az orvosával Amikor már eljött ez az idő, nagyon szorgosan erősíteni kell a cimino-t (önmagában így, vagy fisztulaként is szoktuk emlegetni). De hogyan? A legutóbbi ajánlás, amit hallottam, hogy el kell szorítani a kart, amin a fisztulát kiképezték, majd néhányszor ökölbe kell szorítani, így pumpálva az erekbe a vért, ami tágítja a fisztulát. Bevallom, nem emlékszem már ez gyermekkoromban hogy ment. De az biztos, hogy az a fisztula, amit akkor „csináltak”, közel húsz évig kitűnően működött. És ha nincs egy kisebb gikszer a kalcium szintemmel, még most is működhetne, kilenc évvel később. Az viszont biztos, hogy nem nagyon kíméltem. Iskolába jártam, így a hátizsák reggel és délután bőven több, mint néhány percig „szorította el” a karom. Pedig akkoriban még nem is volt úgy megtömve a táskánk, mint manapság látom a gyerekeket. Délután a kertben fára másztam, vagy a szomszéd gyerekekkel játszottam bunkerépítőset, vagy hasonfekvős-rajzolósat, vagy csak „unatkoztunk együtt”, aminek mindig valami aktív dolog lett a vége. A lényeg, hogy – szerintem – a kímélésnek megvan az ideje, de utána csak arra kell figyelni, hogy ne sérüljön az új „alkatrészünk”. De ezen kívül, az izmokat használni kell körülötte, hogy erősödhessen maga a fisztula és az erek, amelyek oda és onnan elfelé vezetnek. Egészséges Mindennapokat! További segítségért kattints ide! A Bbraun oldán még több infó a „szerkezetről”.

Tippek trapiknak – élelmiszer higiéné

By Zsibrita Kinga / 2023.05.09. / diéta, élelmiszer higiénia, étrend, szervátültetett, táplálkozás, tisztaság

[wpseo_breadcrumb] A transzplantáció után, amikor hazakerülünk, sok dolgora kell hirtelen figyelni, ami addig ismeretlen volt és teljesen mellékes. De az ételfertőzés (és -mérgezés) nem mellékes dolog. Főleg, ha könnyedén elkerülhető, de transzplantáltként komolyabb „mellékhatásokkal” jár, mint akinek nincs gyengítve az immunrendszere. Az élelmiszer higiéné nagyon fontossá válik, amikor az immunrendszer valamiért nem tud 100%-on „pörögni”. Különösen lényeges ez a transzplantáció utáni első évben.Ilyenkor még sokszor a gyógyszerszint beállítása, a szervezet működésének kitapasztalása zajlik – az orvos és a páciens részéről is. De mit is jelent az élelmiszer higiéné és mire kell figyelni? Minden termék, alapanyag tisztaságára. Például, mielőtt kibontunk egy banánt, előtte mossuk meg. Almát, körtét legtöbben megmossák fogyasztás előtt. A banánt azért fontos, mert – általában- nem vesszük ki teljesen a héjából, amikor esszük, Ezek ugyan nem a földről vannak szedve, de mire eljut a fogyasztókig – hozzánk – Isten tudja, hány kézen megy keresztül. Optimális esetben csak egy, aki szedi, mert utána ládával együtt pakolgatják. De ennél én szkeptikusabb vagyok. Nem is beszélve a mindenféle permetező – és felületkezelő szerek maradékairól, melyek bárki számára károsak lehetnek, különösen gyengített immunrendszerünk számára. Azoknál a gyümölcsöknél és zöldségeknél, amelyek a földdel közvetlenül érintkeznek, különös figyelmet kell fordítani. Ilyenek a gyökérzöldségek, az eper, az uborka és tökfélék, stb. Ezeket mindig alaposan, folyó vízzel tisztítsuk meg, az aprókat szűrőkanálban vagy – tálban. Szokatlan lehet a következő tipp, de nagyon hasznos a frissen immunszuprimált (immmun-gyengített) pácienseknek. A konzerveket, amint hazaérünk, és mielőtt eltennénk, töröljük át, akár fertőtlenítő kendővel, demosogatószeres szivaccsal is megfelelő. Azokat tuti nem csak egy ember fogdossa össze. Ugyanígy – erre a főiskolán hívták még fel a figyelmemet a közegészségügyi járványügyi felügyelő-hallgatók – a kisebb-nagyobb méretű italos flakonoknél is fontos megcsinálni, mielőtt kibontanánk. Minden palackot a nyakánál a legkönnyebb megfogni, és pakolgatni, és a legalkalmasabb terület a baktériumok és vírusok megtelepedésére a kupak közvetlen környezete. Elmesélek egy történetet. két éve, hasonló időszakban, talán egy hónappal korábban történt, hogy a szép időben a kinti hűtőből előkerült a fűnyírás után egy dobozos, literes üdítő. Ott állt már legalább 3 hónapja. Senki nem nyúlt hozzá. Kinyitottuk, megittuk. Másnap leborított a lábáról mindkettőnket valami hasmenős, majd később hányós rettenet. Természetesen nem 100%, hogy a dobozról „nyeltük be”, de azért igen nagy a valószínűsége. Azért a szűrt szőlőlé cukortartalma biztos nem vált előnyünkre. És nem csak a cukor miatt, hanem mert rendkívül jó tápanyag akármilyen kórokozó volt is a ludas. Vagy egy másik alkalommal történt, hogy dinnyét ettem vendégségben. Nem voltam elég szemfüles, amikor felvágták. Hűtőből ki, tálcára rá, kés bele. Néhány órával később, már itthon kicsit „tekergett” a hasam. Nem gyanakodtam semmire, mert az éhgyomorra fogyasztott gyümölcs nálam sajnos csinál ilyet – akármilyen tiszta is. Aztán, megettem egy túrórudit. Nem is kellett több, alig egy óra, és a hasmenés megint befigyelt. Ugyanezt segít elkerülni az is, ha nem mártunk semmilyen kanalat, zöldséget, nachost, ropit, vagy egyebet a mártásba, amikor már beleharaptunk, főleg, ha már is így mártogatott bele.Mindenkinek a szájában „tobzódnak” a baktériumok, bacillusok, vírusok, akár gombák. Semmi szükség arra, hogy ezt megegyük utánuk, vagy mi átadjunk bárkinek bármit. A fenti esetek erősen alátámasztja, amit írtam, és hidd el, szívesen kihagytam volna mindkettőt. Tehát: friss gyümölcsöt (és zöldséget) meg kell mosni! Sose felejtsd el, főleg, ha egy éven belüli transzplantált vagy! Egészséges Mindennapokat! További segítségért kattints ide!