cocktail, drink, glass-585315.jpg

Tippek trapiknak – élelmiszer higiéné

[wpseo_breadcrumb] A transzplantáció után, amikor hazakerülünk, sok dolgora kell hirtelen figyelni, ami addig ismeretlen volt és teljesen mellékes. De az ételfertőzés (és -mérgezés) nem mellékes dolog. Főleg, ha könnyedén elkerülhető, de transzplantáltként komolyabb „mellékhatásokkal” jár, mint akinek nincs gyengítve az immunrendszere. Az élelmiszer higiéné nagyon fontossá válik, amikor az immunrendszer valamiért nem tud 100%-on „pörögni”. Különösen lényeges ez a transzplantáció utáni első évben.Ilyenkor még sokszor a gyógyszerszint beállítása, a szervezet működésének kitapasztalása zajlik – az orvos és a páciens részéről is. De mit is jelent az élelmiszer higiéné és mire kell figyelni? Minden termék, alapanyag tisztaságára. Például, mielőtt kibontunk egy banánt, előtte mossuk meg. Almát, körtét legtöbben megmossák fogyasztás előtt. A banánt azért fontos, mert – általában- nem vesszük ki teljesen a héjából, amikor esszük, Ezek ugyan nem a földről vannak szedve, de mire eljut a fogyasztókig – hozzánk – Isten tudja, hány kézen megy keresztül. Optimális esetben csak egy, aki szedi, mert utána ládával együtt pakolgatják. De ennél én szkeptikusabb vagyok. Nem is beszélve a mindenféle permetező – és felületkezelő szerek maradékairól, melyek bárki számára károsak lehetnek, különösen gyengített immunrendszerünk számára. Azoknál a gyümölcsöknél és zöldségeknél, amelyek a földdel közvetlenül érintkeznek, különös figyelmet kell fordítani. Ilyenek a gyökérzöldségek, az eper, az uborka és tökfélék, stb. Ezeket mindig alaposan, folyó vízzel tisztítsuk meg, az aprókat szűrőkanálban vagy – tálban. Szokatlan lehet a következő tipp, de nagyon hasznos a frissen immunszuprimált (immmun-gyengített) pácienseknek. A konzerveket, amint hazaérünk, és mielőtt eltennénk, töröljük át, akár fertőtlenítő kendővel, demosogatószeres szivaccsal is megfelelő. Azokat tuti nem csak egy ember fogdossa össze. Ugyanígy – erre a főiskolán hívták még fel a figyelmemet a közegészségügyi járványügyi felügyelő-hallgatók – a kisebb-nagyobb méretű italos flakonoknél is fontos megcsinálni, mielőtt kibontanánk. Minden palackot a nyakánál a legkönnyebb megfogni, és pakolgatni, és a legalkalmasabb terület a baktériumok és vírusok megtelepedésére a kupak közvetlen környezete. Elmesélek egy történetet. két éve, hasonló időszakban, talán egy hónappal korábban történt, hogy a szép időben a kinti hűtőből előkerült a fűnyírás után egy dobozos, literes üdítő. Ott állt már legalább 3 hónapja. Senki nem nyúlt hozzá. Kinyitottuk, megittuk. Másnap leborított a lábáról mindkettőnket valami hasmenős, majd később hányós rettenet. Természetesen nem 100%, hogy a dobozról „nyeltük be”, de azért igen nagy a valószínűsége. Azért a szűrt szőlőlé cukortartalma biztos nem vált előnyünkre. És nem csak a cukor miatt, hanem mert rendkívül jó tápanyag akármilyen kórokozó volt is a ludas. Vagy egy másik alkalommal történt, hogy dinnyét ettem vendégségben. Nem voltam elég szemfüles, amikor felvágták. Hűtőből ki, tálcára rá, kés bele. Néhány órával később, már itthon kicsit „tekergett” a hasam. Nem gyanakodtam semmire, mert az éhgyomorra fogyasztott gyümölcs nálam sajnos csinál ilyet – akármilyen tiszta is. Aztán, megettem egy túrórudit. Nem is kellett több, alig egy óra, és a hasmenés megint befigyelt. Ugyanezt segít elkerülni az is, ha nem mártunk semmilyen kanalat, zöldséget, nachost, ropit, vagy egyebet a mártásba, amikor már beleharaptunk, főleg, ha már is így mártogatott bele.Mindenkinek a szájában „tobzódnak” a baktériumok, bacillusok, vírusok, akár gombák. Semmi szükség arra, hogy ezt megegyük utánuk, vagy mi átadjunk bárkinek bármit. A fenti esetek erősen alátámasztja, amit írtam, és hidd el, szívesen kihagytam volna mindkettőt. Tehát: friss gyümölcsöt (és zöldséget) meg kell mosni! Sose felejtsd el, főleg, ha egy éven belüli transzplantált vagy! Egészséges Mindennapokat! További segítségért kattints ide!

cocoa, chocolate, sweets-728207.jpg

Hogyan vigyázzak a foszforral?

[wpseo_breadcrumb] Amikor a vesénk nem működik megfelelően, többek között a foszfor is felhalmozódik a szervezetben. Sok kellemetlen tünetet okoz ezzel, miközben a csontjainkat is roncsolja. Hogy hogyan? A foszfor és a kalcium aránya a vérben nagyjából 1:2-höz. Ha ez az arány eltolódik, vagyis a foszfor emelkedik, a mellékpajzsmirigy hormon, annak érdekében hogy azt pótolja, elkezdi kivonni a csontokból. Ezen a hatáson kívül testszerte lerakódik a fölösleges foszfor. Ez tényleg bárhol lehetséges a testben: lágy szövetben, csont felszínén, az agyban. Szóval tényleg bárhol. És a lerakódás helytől függően okoznak különféle mellékhatásokat. Nálam több kellemetlenséget is okozott. Az egyik, hogy a memóriám, főleg a hosszútávú, nagyjából megszűnt. Nagyon kevés – főleg nagyon intenzív érzelmi állapotú – emlékem maradt a dialízis időszakából (gyerekkoromból is). Sajnos ez „normális”. A másik, amikor magasabb volt a foszfor szintem, nagyon viszketett a bőröm, főleg a lábam. Utóbbinak nem pontosan tudom, mi az oka. A harmadik, amikor magas foszforra nagyon erős foszfátkötő gyógyszert kaptam, akkor jelentkezett. Ez is egy érzés volt: ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor elzsibbad a lábad és még a szúrkálódó érzés előtt olyan, mintha „csiklandozna” belül valamit. Csak épp ez az érzés a legnagyobb kényelemben, nyugalmi állapotban „támad”. Nyugtalan láb szindrómának is nevezik. Nekem olyankor jött elő, amikor bevettem ezt a gyógyszert. Gyorsan leszoktam róla, inkább akkor szedtem, ha magas foszfortartalmú ételt (italt) fogyasztottam. Úgy ritkábban jelentkezett a „csiklandozás”. A legjobban akkor járunk – rövid és hosszútávon is – ha elkerüljük a magas foszfortartalmú élelmiszereket. Persze ez nem jelenti, hogy tilos. Csak „ésszel kell enni/inni” őket. Legmagasabb foszfor tartalma a kakaónak van, és mindennek, amiben kakaó bármilyen formában és mennyiségben jelen van – csoki, kakaóital, nápolyi, stb. Nagyon sok foszfort tartalmaz a kóla (foszforsav formájában), ami duplán, sőt triplán árt a csontoknak. Nagyon magas foszfor tatralmúak a halak, a szárazhüvelyesek és minden, ahol a fehérje magas arányban van jelen. Utóbbi kivételével ezek azok az alapanyagok, melyek közül egyet választva heti egyszer, kis mennyiségben fogyasztható bármi. De miért is kivételesek a fehérjék? Amikor a vese kímélete a „feladat”, dialízis kezelés előtt, akkor kevés fehérjét lehet fogyasztani. Csakhogy, amikor a diílzis megkezdődik, annak hatásait kivédendő, hirtelen magas fehérjebevitelre van szükség. Mert a dialízis „mindent visz”. Fontos, hogy pótoljuk, nehogy az izmaink elfogyjanak. Nagyon fontos tehát, hogy mindig a személyes állapotunknak megfelelő étrendet folytassunk. Egészséges Mindennapokat! További segítségért kattints ide!

e, letter, alphabet-1015533.jpg

E-számok – tényleg károsak?

[wpseo_breadcrumb] Ez az egyik olyan téma ez, ami rendkívüli megosztottságot okoz a feldolgozott élelmiszert fogyasztók körében. Az ennek az oka, hogy néhány (!) köztük mesterséges anyag, és túlzott fogyasztása káros lehet (!). Ez az élelmiszergyártóknak nagyon kapóra jön, mert új célpiacot nyernek, ha ráírják a termékükre, hogy „E-szám mentes”. Pedig csak név szerint sorolja fel ugyanazt, amit – a rövidítés miatt – korábban E-számokkal jelöltek. Nézzük meg ezt jobban! Az E-számoknak több kategóriája van, mindegyikük egy nagy csoportba, az élelmiszer adalékok közé tartozik. Vannak köztük természetes színezékek, édesítők, sűrítő anyagok, stabilizátorok, ízfokozók, zselésítő anyagok, stb. Szám szerint is csoportosítva vannak ezek az anyagok: színezékek 100+, tartósítók 200+, antioxidánsok és savanyúságot szabályozó anyagok 300+, sűrítő anyagok és stabilizátorok 400+, stabilizátorok és csomósodást gátló anyagok 500+, ízfokozók 600+, antibiotikumok 700+, valamint van egy „egyéb” – 900+ – és egy „kiegészítő anyagok” -1000+ -kategória is. Ezek a kategóriák további csoportokra vannak még osztva. Fontos kiemelni, hogy az egyes anyagok nem feltétlen csak egyféle funkciót látnak el. Például itt az E300, ami az aszkorbinsavat jelöli. Antioxidáns, savanyúságot szabályozó anyag és lisztkezelő szer is. Vagy az E553b, ami egyszerre sűrít, fényesít és csomósodást gátol. Az „E”-ket annyira minimális mennyiségben használják fel az élelmiszeriparban, ami megfelelően változatos és kiegyensúlyozott táplálkozás mellett nem tud gondot okozni – ezt komoly szabályozás alatt áll. Ráadásul, mivel azonos csoportban többféle „E” is van, vegyesen szokták használni őket, hogy még kevesebb kelljen belőlük. Sokszor ez a kevert használat még erősíti is a hatásukat, így még inkább csökkenthető a felhasznált mennyiség. Természetesen van néhány olyan állapot (pl.: fenilketonúria, PKU), amikor néhány E-számot jól kell ismernie a páciensnek. Csupán azért, mert annyira minimális mennyiséget vihet be valamiből (PKU esetén fenil-alaninból), hogy az a kicsi is számít, amit az adalékanyag jelent. Egészséges Mindennapokat! Ha további részleteket szeretnél, hogy mit rejtenek bizonyos számok, mire használják, mit tud az az anyag, kattints ide, és a NÉBIH oldalán keresgélhetsz. További segítségért kattints ide!

Étrendkiegészítő – mit és mikor?

Egy 1991-es tanulmány szerint a zöldségek és gyümölcsök tápanyagtartalma már akkor is közel 50%-al volt alacsonyabb, mint 50 évvel korábban. (A számok nem biztos, hogy pontosak, de az arányt jól jelzi!). Mostanra ez csak rosszabb lett. Éppen ezért nem meglepő, hogy annyiféle étrend kiegészítőt gyártanak. Mi pedig szedjük azokat. De fontos, hogy milyen táplálék kiegészítőt és mikor szedünk. A „milyenre” most nem térek ki, arról egy másik bejegyzésben olvashatsz. A „hogyan” viszont nagyon fontos a megfelelő hasznosulás miatt. A tápanyagok felszívódása, legyen az energiát adó, vagy energiát nem adó tápanyag, az emésztőrendszeren keresztül történik. Normálisan, amikor elegendő vitamin, ásvány és nyomelem van egy ételben abból. Ahhoz, hogy úgy hasznosuljon az étrendkiegészítő tápanyaga is, étkezéshez közeli időpontot kell választani neki. Általában azt írják a termék „betegtájékoztatójába”, hogy étkezés közben javasolt bevenni. Igen ám, de vannak tápanyagok, pl.: a vas, vagy a magnézium, amelyeknek a felszívódását gátolják az élelmiszerekben lévő rostok. Tehát, ha magas rosttartalmú zöldséget, esetleg salátát, vagy gyümölcsöt, gyümölcskoktélt fogyasztunk, akkor ezek az anyagok nehezen, és kismértékben fognak felszívódni. közben a hasznosulásukhoz szükség van arra, hogy az emésztőrendszer éppen munkálkodjon. Tehát egy felől étkezéskor jó szedni, de a magas rosttartalom lassítja a felszívódást. És ugye, akkor teszünk jót magunknak többféle szempontból, ha sok rostot fogyasztunk. Hogy is lehet ezt megoldani? Tapasztalatom szerint az a legjobb megoldás, ha étkezés után vesszük be az étrend kiegészítőt. Kb. fél órával az utolsó falat lenyelése után. Ilyenkor az emésztőrendszer még bőven aktív, de a rostok már emésztés közben, valamivel odébb járnak az emésztőrendszerben. Megjegyzés: az omega kapszulát közvetlenül étkezés előtt, közben és után is nyugodtan be lehet venni, mert ennek felszívódását nem gátolják, vagy csökkentik a rostok. Egészséges Mindennapokat! További segítségért kattints ide!

Lekváros bukta – teljes kiőrlésű liszttel

Hozzávalók: 25 dkg teljes kiőrlésű liszt 25 dkg finom liszt 2 dkg élesztő 2 tojássárgája 350 ml dl tej (picit lehet több is, annyi kell, hogy a tészta jól eldolgozható legyen) 6 dkg margarin + 1 dkg a kenéshez kb. 2 dkg Négyszeres erősségű édesítő 1 mokkáskanál cukor az élesztő felfuttatásához Lekvár, vagy gyümölcsíz Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, 1 dl-be belekeverjük a mokkáskanálnyi cukrot és az élesztőt, majd felfuttatjuk. Közben keverjük össze a nedves alapanyagokat, és a szárazokat, végül egymással is a felfuttatott élesztővel gyúrjunk össze minden alaposan. Pihentessük a kész tésztát egy órán át meleg helyen, majd lisztezett deszkán nyújtsuk ki kb. 1 cm vastagra és vágjuk 8-10 cm-es négyzetekre. Tegyünk a közepére mindegyiknek egy darabka gyümölcsízt, vagy nagyon sűrű lekvárt, és csavarjuk össze. A kikent tepsibe szorosan egymás mellé tesszük őket úgy, hogy mindegyiknek a tetejét és oldalát – hogy ne ragadjanak össze – megkenjük kevés olvasztott margarinnal. 180 °C -ra előmelegített sütőben nagyjából 25 percig sütjük, amíg a teteje aranybarnára sül. Gázsütőn ugyanez a hőfok valamivel a közepes fokozat alatt van (az internet szerint a 3-as és 4-es fokozat között). Megjegyzés: Ezen a buktán sajnos nem látszik, hogy lenne benne lekvár, mert nagyon híg volt csak kéznél, nem került bele csak ici-pici. Tipp: Ha másnapra megszikkadna, pillanatra folyó víz alá tarva, majd kb. 10 másodpercre mikrohullámú sütőbe téve, újra olyan lesz, mintha akkor vetted volna ki a sütőből. Ugye, hogy lehet egy finom sütit is egészségesen készíteni! 😉

csirkecombok krumplival és zöldfűszerekkel sütőzacskóban sütve

Hozzávalók: felső csirkecomb 10-12 db krumpli kb. 1 kg 1 nagy alma vöröshagyma 1 nagy fej fokhagyma 4-5 gerezd rozmaring kb. 4-5 kisebb ágacska kakukkfű kb. 4-5 friss szár só bors fűszerpaprika Elkészítés: Minden hozzávalót mossunk meg alaposan -külünüsen a rozmaringot, ha frissen a bokorról vágtuk le! A krumplit, hagymát és fokhagymát meghámozzuk. A hagymát kb. 1 cm vastagra, a krumplit és az almát cikkekre vágtam, a fokhagymát pedig apró kockákra. Préselni is, vagy karikázni is érdemes, kinek mi a szimpatikus. A krumplit megsóztam, úgy, hogy minden karikának csak az egyik oldalát szórtam meg vékonyan és a sótlan felével került az előző karika sós felére. Utána a csirkecombokat tisztítottam, hogy egyetlen szőrszál se maradjon rajtuk, majd ezt is kicsit megsóztam, ahogy a krumplit, csak az egyik oldalán. Ezután a zöldfűszerek következtek. Ha van a kertben, használjuk bátran, de alaposan megtisztítva, különösen a szár közelében. Ha nincs saját zöldfűszerünk, a szárított is kiváló, de valamivel több kell belőle, nagyjából 1-1- evőkanálnyi. A csirkére került még kevés őrölt feketebors és fűszerpaprika. Amikor minden elő lett készítve, csak belepakoltam a sütőzacskóba a rozmaringgal és kakukkfűvel, mindenféle zsiradék, vagy olaj nélkül -ekkora adaghoz érdemes az XXL-es zsákot választani – de a csirkét még kint hagytam. Jól összeráztam és utána tettem mellé a csirke combokat. A zsákot jól össze kell kötni, hogy a pára bent maradjon és a „saját levében” tudjon főni minden. Viszont fontos picit megszurkálni, hogy nehogy robbanjon a túlnyomástól. Ez mind együtt belekerült egy hőálló üvegtálba, ahol egy órán át melegszik együtt a sütővel és 200˙C fokon fő és sül. Egy óra után, ha már látszólag minden megpuhult, „levágtam” róla a sütőzsákot. Óvatosan, forró a gőz! Újabb kb. egy órát hagytam sülni a fedő alatt, néha meglocsoltam és megforgattam, hogy ne égjen meg semmi. Amikor már egészen átpuhult, levettem a tetejét és hagytam még úgy 10 percig pirulni. Savanyúságként most csalamádé került mellé, de lehet cékla, uborka, stb., kinek mi tetszik. Jó étvágyat!

Sztrapacska – tojásmentes, fehérjeszegény

A sztrapacskát sokan ismerik, de egészen másképp készítik, mint ahogy én a Nagymamámtól tanultam. Nálunk tojás nélkül, nyers krumpliból készül, legtöbbször tejföllel fogyasztjuk. Valahogy így: 50 dkg krumpli teljes kiőrlésű és finom liszt fele-fele arányban, amennyit a krumpli felvesz, só Elkészítés: A krumplit meghámozzuk, megmossuk – ekkor érdemes feltenni a bő mennyiségű, sós főzővizet lassan melegedni – és lereszeljük (olyan reszelőn, amivel pépessé válik) – ez a leginkább macerás rész. Vannak, akik reszelés után leöntik a krumpli levét, én nem szoktam. Ez után kerül bele a liszt, amennyit felvesz. Ezt nehéz meghatározni, függ a krumplitól is, mennyi levet enged, és a liszt fajtájától is. A képen lévőbe evőkanállal pakolgattam a lisztet először ötösével -5 ek. teljes kiőrlésű, 5 ek. finom liszt. Mikor már sűrűsödött, akkor hármasával, majd kettesével „lapátoltam” a liszteket. Így egyforma mennyiségben kerül bele a kétféle liszt, könnyebb elérni a kívánt sűrűséget, ami pedig egy sűrű nokedli tészta-szerű állagot jelent. A szaggatásnál hamar kiderül, ugyanis, ha túl lágy a tészta, akkor azonnal szétfoszlik a főzővízben. 10 percig hagyjuk pihenni, hogy a teljes kiőrlésű liszt is „megszívja” magát. A szaggatás folyamata lehet gyors, pl. nokedliszaggatóval, vagy a deszka-kés kombinációjával sokkal lassabb is. Utóbbival nem lesznek a kis galuskák egyenletes méretűek, de tapasztalataim szerint mindig sokkal finomabb a végeredmény. Amikor szaggatjuk, vegyük kis lángra/fokozatra a tűzhelyet, nehogy kifusson a főzőlé, majd ha kész egy adag, pár percig újra nagyobb lángra/fokozatra kapcsolhatunk, és érdemes adagonként egy szűrőkanállal kiszedni a megfőtt galuskákat. A kész tésztát érdemes egy kevés (1 ek.) zsírral elkeverni, így nem ragad össze egy tömbbé, amikor kihül. Tálaláskor kerülhet rá nagyjából bármi, nálunk a tejföl és túró (tehén, vagy juh) az általános „feltét”. Ki lehet próbálni sajttal, megszórva petrezselyemzölddel, éttermekben találkozhatunk vele a marhapörkölt köreteként is. Jó étvágyat hozzá!

Scroll to Top