sense, question, anatomy-2326348.jpg

Örökölt tulajdonság?

[wpseo_breadcrumb] Amikor egy nő babát vár, megváltozik az ízlése, a szokásában valami, ez nem újdonság már. Elfogadott tény. A szervátültetésnél is igen gyakori jelenség ez, bár hazánkban nem, hogy nem elfogadott, de még szakirodalomban se nagyon említik. Pedig jelen van. Néha olyan mértékű, hogy a páciens felteszi a fenti kérdést – ki vagyok én? Alapvetően a saját tapasztalatomról tudok nyilatkozni, de szívesen veszem, ha írtok nekem ilyen élményekről. Amikor már készültem hazafele a klinikáról az átültetés után, a férjem kérdezte, mit készítsen, és legnagyobb meglepetésünkre az egyben sült sertés comb volt a válaszom. Láttam magam előtt, éreztem az illatát és ízét, ahogy kimondtam. Pedig előtte 30 évig nem voltam nagy húsevő. Folyton kérdezték, ha vajas (értsd margarinos), vagy vajkrémes kenyeret ettem, hogy miért nem teszek rá valami húst – alias felvágottat. Nem kellett, egyszerűen nem hiányzott. Szerettem én az ízüket akkor is, de minimális mennyiség elég volt. A hajszál vékonyra szeletelt kolbász pont jó volt egy rétegben, nagy ritkán. A rántott húsnak is inkább a bundáját ettem szívesen, nem a húst belőle. Aztán megérkezett Géza – így hívom a vesémet 🙂 – és minden megváltozott. Betudható lenne annak, hogy olyan hibátlan laboreredményeket produkál nekem, amilyenem utoljára a születésemkor lehetett, amikor még előtte nem sokkal anyukám veséje „takarított” bennem is. Viszont úgy gondolom, örökölhettem Gézától valamit. Mert már a kolbász (és más) sem elég hajszálvékony rétegben. De más is változott. A mostanában sokat emlegetett (és megmutatott) fokhagyma is bekerült a látóterembe. Amikor itthon voltam „kényszerpihenőn” az átültetés után, rengeteg fokhagymát ettem. Egészen addig, amíg vissza nem mentem dolgozni. Akkor is csak azért hagytam fel vele, mert hatan voltunk egy kb 30 nm-es irodában. Nem akartam kiszúrni velük, hogy non-stop árasztom magamból a szagát. Én sem szeretem másokon érezni. A harmadik, amit észrevettem – és ez a legfurcsább – hogy kifejezetten megszerettem a nem-fehér pékárukat. Úgy értem bármit, ami nem fehér, vagy félbarna termék. Pedig nagyjából hasonló volt a hozzáállásom, mint a húsipari termékekhez. Fehér, vagy maximum félbarna kenyér és zsemle volt ehető számomra. Erre a változásra egyébként egészen véletlen jöttem rá. Igaz, gyanús lehetett volna, amikor a kilökődésre kapott nagy dózisú szteroid miatt a cukorbetegeknek szánt étrenden voltam, de nem volt az. De nagyon ízlett a korpás (?) zsemle, amit reggel és este kaptam. Annyira, hogy megkérdeztem, honnan szerzik be – sajnos nem tudtam meg. Aztán anyukámnál voltam, aki megkínált egy, részben teljes kiőrlésű lisztből készített, többféle maggal borított zsemlével. Hogy az mennyire jól esett! Azóta is a reggelim, amikor csak tehetem, ilyen magvas zsemléből készítem. Éppen ezért buzdítok arra minden transzplantáltat, hogy kóstoljon meg mindent újra. Hallottam egy kedves ismerőstől olyan változásról is, hogy a korábban „teljesen fekete” öltözékét színesre cserélte, és azóta is piros sportcipőben van, ahányszor csak találkozunk. Neked mi változott a szervátültetéssel? Kérlek, írd meg nekem ide kattintva! Szeretettel várom! Egészséges mindennapokat!

dream, clouds, sleep-4827288.jpg

Tapasztalatból tudom…

[wpseo_breadcrumb] Amit el tudsz képzelni, azt meg is tudod valósítani! Volt egy poszt a facebook-on (link), ahol nagyon röviden összefoglalták azt, ahogy működöm. Vagyis mindannyian működünk, csak sokan „nem hisznek benne”, ezért nem használják ezt a Csodát.  Pedig ez nem hit kérdése, komoly tudományágak foglalkoznak a gondolat teremtő erejével. Amit elégszer elképzelünk, idővel testet ölt.  Sorolhatok példákat, rengeteg volt életem során, pedig még a „kezdetén” járok. Persze, volt időm gyakorolni, mondhatnád, vagy hogy volt elég alkalmam kipróbálni, hogy milyen is a gondolat teremtő ereje. Vannak mindenféle útmutatók, mit kell elképzelni, vagy hogyan leírni. Ez mind működik. Ha nem megy magától, írd le. Teljes részletességgel, hogy „mi lenne, ha…?” Minél részletesebben teszed ezt, minél több pozitív érzelem társul hozzá – mert érzést gondolattal is elő tudunk idézni – , annál erősebb és hatékonyabb leszel. Számomra az a módszer, hogy képzeljem el „készen”, bármit is akarok elérni, sose működött. Egyszerűen nem tudtam elképzelni a pillanatnyilag „rossz” állapot helyett a „jó” dolgot. Sokkal könnyebb számomra valami folyamatot elképzelni, legyen az bármi. Önmagában a „kész” nem megy, de folyamattal együtt bármire képes vagyok! Legyen az egy izomcsomó megszüntetése, vagy a lábam deformitása – és még sorolhatnám. Te is képes vagy ere! Csak kezdd el, és rakd össze, bármi legyen is, amit szeretnél! Mert amilyen belül, olyan lesz kívül is… Álmodj hát nagyot és boldogot! Egészséges Mindennapokat!

Scroll to Top