A sztrapacskát sokan ismerik, de egészen másképp készítik, mint ahogy én a Nagymamámtól tanultam. Nálunk tojás nélkül, nyers krumpliból készül, legtöbbször tejföllel fogyasztjuk. Valahogy így: 50 dkg krumpli teljes kiőrlésű és finom liszt fele-fele arányban, amennyit a krumpli felvesz, só Elkészítés: A krumplit meghámozzuk, megmossuk – ekkor érdemes feltenni a bő mennyiségű, sós főzővizet lassan melegedni – és lereszeljük (olyan reszelőn, amivel pépessé válik) – ez a leginkább macerás rész. Vannak, akik reszelés után leöntik a krumpli levét, én nem szoktam. Ez után kerül bele a liszt, amennyit felvesz. Ezt nehéz meghatározni, függ a krumplitól is, mennyi levet enged, és a liszt fajtájától is. A képen lévőbe evőkanállal pakolgattam a lisztet először ötösével -5 ek. teljes kiőrlésű, 5 ek. finom liszt. Mikor már sűrűsödött, akkor hármasával, majd kettesével „lapátoltam” a liszteket. Így egyforma mennyiségben kerül bele a kétféle liszt, könnyebb elérni a kívánt sűrűséget, ami pedig egy sűrű nokedli tészta-szerű állagot jelent. A szaggatásnál hamar kiderül, ugyanis, ha túl lágy a tészta, akkor azonnal szétfoszlik a főzővízben. 10 percig hagyjuk pihenni, hogy a teljes kiőrlésű liszt is „megszívja” magát. A szaggatás folyamata lehet gyors, pl. nokedliszaggatóval, vagy a deszka-kés kombinációjával sokkal lassabb is. Utóbbival nem lesznek a kis galuskák egyenletes méretűek, de tapasztalataim szerint mindig sokkal finomabb a végeredmény. Amikor szaggatjuk, vegyük kis lángra/fokozatra a tűzhelyet, nehogy kifusson a főzőlé, majd ha kész egy adag, pár percig újra nagyobb lángra/fokozatra kapcsolhatunk, és érdemes adagonként egy szűrőkanállal kiszedni a megfőtt galuskákat. A kész tésztát érdemes egy kevés (1 ek.) zsírral elkeverni, így nem ragad össze egy tömbbé, amikor kihül. Tálaláskor kerülhet rá nagyjából bármi, nálunk a tejföl és túró (tehén, vagy juh) az általános „feltét”. Ki lehet próbálni sajttal, megszórva petrezselyemzölddel, éttermekben találkozhatunk vele a marhapörkölt köreteként is. Jó étvágyat hozzá!