Cimino fistulára (ejtsd: csiminó fisztula) akkor van szükség, amikor a vesénk már nem látja el tökéletesen a funkcióját és fel kell készülni a hosszú távú vesepótló kezelések egyik fajtájára, a haemo dialízisre. A cimino fistula egy véna és egy artéria rövid szakaszon való összevarrásából lesz, amely szakaszon a véráramlás felgyorsul, megváltozik.
Ahhoz, hogy a haemodialízisek során 2-3 naponta szúrni lehessen meg kell, hogy erősödjön. És itt jön a – számomra – furcsaság. Ahhoz, hogy erősödjön, „tornáztatni” kell. Miközben azzal engednek el az érsebészetről, hogy kíméljük. Most akkor hogy is van ez?
Az én értelmezésemben időben egymás után. Addig, amíg telejesen össze nem forrnak az erek, addig természetesen kímélni kell, hiszen egy artéria is szerepel a műveletben. Nagyon veszélyes lenne, ha „szétesne”, amit a sebész összevarrt. Utána viszont nagyon sokszor kell tornáztatni. Hogy ez mennyi idő múlva lehetséges, mindenkinél egyéni, hiszen befolyásolja a kor, az erek általános állapota, a szervezet regenerálódó képessége, és még sok más. Ezt mindenki beszélje meg az orvosával
Amikor már eljött ez az idő, nagyon szorgosan erősíteni kell a cimino-t (önmagában így, vagy fisztulaként is szoktuk emlegetni). De hogyan?
A legutóbbi ajánlás, amit hallottam, hogy el kell szorítani a kart, amin a fisztulát kiképezték, majd néhányszor ökölbe kell szorítani, így pumpálva az erekbe a vért, ami tágítja a fisztulát.
Bevallom, nem emlékszem már ez gyermekkoromban hogy ment. De az biztos, hogy az a fisztula, amit akkor „csináltak”, közel húsz évig kitűnően működött. És ha nincs egy kisebb gikszer a kalcium szintemmel, még most is működhetne, kilenc évvel később.
Az viszont biztos, hogy nem nagyon kíméltem. Iskolába jártam, így a hátizsák reggel és délután bőven több, mint néhány percig „szorította el” a karom. Pedig akkoriban még nem is volt úgy megtömve a táskánk, mint manapság látom a gyerekeket. Délután a kertben fára másztam, vagy a szomszéd gyerekekkel játszottam bunkerépítőset, vagy hasonfekvős-rajzolósat, vagy csak „unatkoztunk együtt”, aminek mindig valami aktív dolog lett a vége.
A lényeg, hogy – szerintem – a kímélésnek megvan az ideje, de utána csak arra kell figyelni, hogy ne sérüljön az új „alkatrészünk”. De ezen kívül, az izmokat használni kell körülötte, hogy erősödhessen maga a fisztula és az erek, amelyek oda és onnan elfelé vezetnek.
Egészséges Mindennapokat!
